Leírás
A csaknem egy emberöltővel ezelőtt feltárt hortobágy-árkusi temető az avar korral foglalkozó régészek körében legendás lelőhelynek számít, amelynek feldolgozásától a szakma számos kérdés megoldását várta. A feltárt temető történeti jelentősége valóban hatalmas: nemcsak kiemelkedő leletanyaga és a temetkezési szokások miatt egyedülálló, de azért is, mert – a Kárpát-medence kora középkori temetkezési helyei között egyedülálló módon – használata folyamatos volt a 7. század végétől a 10. századig, vagyis a késő avar kortól a magyar honfoglalás koráig terjedő időszakban. Az avar kor második felében (a 7. század végétől a 9. század első harmadáig keltezhető korszakban) élt előkelőkről korábban kevés adattal rendelkezett a kutatás. A hortobágyi temető azonban nemcsak az ő kilétükről és önreprezentációjukról szolgál adatokkal, hanem arról is, hogyan illeszkedett be egy avar előkelő csoport Árpád magyarjai közé. A kötetben a régészeti elemzést különböző diszciplínák –régészeti ember- és állattan, fémnyersanyag-vizsgálatok – eredményei egészítik ki.